Azt mondják, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. De sajnos a növények, virágok szeretete abban nem akadályoz meg, hogy magad alatt légy, illetve nem halványítja el a válladra nehezedő gondok súlyát, nyomását. Tény, hogy ideig-óráig lefoglalhatod magad a növénygondozással, kertészkedéssel, de sajnos van az a fokú elkeseredettség, amin már az ilyen relaxációs tevékenységek sem segítenek. Ott van például az apukám esete, akit rokkantsági nyugdíjaztak több évtizednyi kitartó, megerőltető munka után. Ő valószínűleg úgy érezte, hogy van még benne kihasználatlan kilométer, ám az orvos haladéktalanul nyugállományba küldte. Azt érezhette belül, hogy tőle megszabadultak, félretolták őt, eldobták, miután elhasználódott. Egy egészséges embert is megviselnének az ilyen érzelmek, de ha innentől kezdve esélyed sincs később folytatni, akkor különösen frusztráló és depresszív lehet. Valószínűleg ezért csökkent a kezdeti lelkesedése a kertészkedés iránt, mert bár nagyon mondta, hogy most legalább lesz rá ideje, a vége mégis az lett, hogy pár éven belül már a nyugdíja nagyobb részét elitta. Menthető volt ugyan, nem lett nagyobb baj, de sajnos lassú folyamat a felépülés az alkoholbetegségből, és csak reménykedhetünk benne, hogy végig tudja csinálni.

Egy hatalmas szerencséje van apámnak: a testvéremmel jó oktatást biztosított nekünk, így mind a ketten többet engedhetünk meg magunknak felnőttként, mint az átlag. Itt nem azt értem persze, hogy büntetlenül zúzhatunk le buszmegállókat, hanem például ebben az esetben megengedhettük, hogy fatert egy kifejezetten alkoholisták kezelésére szakosodott magánklinika kezelje. Sajnos manapság vagy ehhez fordul az ember, vagy megpróbálkozhat egy hagyományos elvonóval, de akkor készüljön fel, hogy fél évtől elbúcsúzik az életéből. Bármennyire furcsán is hangzik, a világ egyik leginkább alkoholista, illetve alkoholizmusra leghajlamosabb országa vagyunk, még sincs egy modern, felkészült, épkézláb program az ebben szenvedőknek. Mert ugye tudjuk, hogy csak az az alkoholista, aki a földön fetreng koszosan, ápolatlanul, azokon meg már minek segíteni, igaz? Borzalmas ez a közömbösség, ez a lemondás, és mi semmiképpen nem akartunk így elhátrálni apánk mögül. Az ő áldozatos munkájának köszönhető, hogy azok lettünk, akik, szóval itt a törlesztés ideje. Anyánk már túl sokat panaszkodott ahhoz, hogy így menjenek tovább a dolgok, túl sokat kellett mindkettejüknek elviselni.

A bátyám küldte át annak a magán-intézménynek a weboldalát, ahová fatert végül elvittük. Ez egy családi vállalkozásban működő terápiás központ, és a célja, hogy a hozzájuk fordulóknak gyorsabban és könnyebben menjen a felépülés az alkoholbetegségből. Szemben a hagyományos eljárással itt a tényleges bentlakásos kezelés mindössze egy hónapig tart, utána már csak utógondozásra kell eljárni. Mi az, amit ezek az emberek egy hónap alatt nagyobb sikerrátával érnek el, mint az állami program fél év alatt? Rávezetik az embereket a gyógyulás, felépülés útjára, és nem engedik el a kezüket. Mit csinálnak másként, hogy ennyivel gyorsabbak és hatékonyabbak? Valószínűleg új fajta módszerekkel dolgoznak, ami idehaza még kevéssé ismert, és bár érdekel, nem szeretnék leskelődni a szakmai fogásaik körül. Csak őszintén remélem, hogy nekem sosem lesz szükségem arra, hogy megismerjem a módszereiket, rászoruljak a bentlakásos kezelésre. Nekem itt volt az élő rossz példa, pontosan tudom, hogy milyen ne szeretnék lenni. Hála az égnek az apukánk sikeresen végigcsinálta a programot, és már fél éve tiszta, szóval egyre nagyobb a reményünk, hogy a felepulok.hu munkatársai sikerrel jártak és kivezették az öreget az ital mocsarából.