Hogyan csinálj hosszú hétvégét egy implantátum segítségével?

Mindig is nagy rajongója voltam a kertészetnek. Csodálatos érzés látni, figyelni, ahogy a kopár, barna földből egyszer csak elkezd kinőni, életre kelni az, amit megálmodtunk. Ez egyfajta teremtéstörténet az én szememben, persze, egyszerű, emberi eszközökkel, de a csoda semmivel sem kisebb, mint a” jól ismert esetekben”…

Talán ennek is köszönhető, hogy igyekszem minél több időt a kertemben tölteni. Sok évembe telt, mire az életkörülményeim lehetővé tették, hogy a belvárosból az agglomerációba költözve végre nekem is lehessen lehetőségem nyugodt, csendes környezetben „teremteni”. Mondom mindezt úgy, hogy a zajos, füstös városi életet is nagyon szeretem, hiszen telis tele van izgalmas, pörgős lendülettel, de egy idő után azért joggal gondolhatja azt az ember, hogy eljött az ideje annak, hogy kissé visszavonultabb legyen. Ha most rock sztár lennék valószínűleg mostanra jött volna össze az első arénás teltház, mivel viszont ilyesmiben nem utazok egyszerűen csak a család és a munkahelyi körülmények kedvező változásainak köszönhetem mindezt.

Így vagy úgy nekem nagy megkönnyebbülés az, hogy eljutottam idáig. Ez egyfajta személyes siker az én életemben, hiszen a kisvárosi/falusi nyugalom egészen nagy változásokat hoz az ember személyes harmóniájában. Sokkal kiegyensúlyozottabb, békésebb, kipihentebb vagyok, mióta nem a rohanó, lükető városból indulok minden nap az utamra, hanem egy sokkal természetesebb, általam is könnyebben formázható, átalakítható légkörből.

Talán ennek is köszönhető, hogy a betegségek elkerülnek már szerencsére jó ideje. Azaz, részben, mert bár ágynak még nem dőltem mióta itt élünk, de a fogaimmal mégis akadt némi problémám… Olyannyira, hogy végül úgy döntöttem, elég volt a sok szenvedésből, egyszer és mindenkorra leszámolok a problémáimmal és implantátumot tetetek be. Ebben a döntésemben sok támogatót találtam, több – fogorvoslással foglalkozó – rokonom is javasolta, hogy ha már megtehetem mindenképpen ezzel a lehetőséggel éljek.

Így is tettem, az implantátum tűnt a legjobb ötletnek, kivéve egy kérdéses dolgot. Vajon befogadja-e a szervezetem. Nos, erre felhívták a figyelmemet az orvosaim is. Én azonban titkon már kezdtem örülni, hátha ez pár szabad napot biztosít számomra a kertemben… Természetesen a doki is értette, hogy „kedvenc páciense” mire szeretne kilyukadni, így megkaptam a papírt, ami minden iskolás egyik legnagyobb becsben tartott kincse, az orvosi igazolásomat, ami 4 napig otthon tartott.

Csodás napok következtek, sokat dolgoztam a kertben, még olyan alapvetően nem szükséges, de hasznos dolgokra is maradt időm, amit az amúgy kevés szabadidőmben nem tudtam volna elvégezni. Szörnyen büszke voltam magamra hehe. A család úgy szintén, jól esett nekik minden este úgy hazaérni, hogy a ház egyre szebb, ráadásul kaja is van a konyhában. Tiszta haszon. Már-már lobbizni kezdtek, hogy mostantól maradjak főállású házi úr, ami mondjuk nekem nem lett volna túl nagy élvezet… Mondtam is nekik, hogy szép volt, jó volt, de egyben elég is volt. Szerettem volna visszamenni már dolgozni, pörögni, új helyzetekbe keveredni. Különösen sokat segített ebben az orvosi konzultáció, ahol megtudtam, hogy az implantátum marad, tehát minden akadály elhárult afelől, hogy újra visszatérjek a nagybetűs életbe.

Nem is halogattam a dolgot sokáig, jeleztem a főnökömnek, hogy hétfőn már jönnék is. Ő ezt meglehetősen boldogan fogadta, így hát a családom minden kérése ellenére a jövő héttől újra munkába állok. Mondhatni alig várom. De addig még van pár napom, szóval irány a kert!