Hobbyk, szenvedélyek, bukósisak mérettáblázat

Minden embernek megvan a maga furcsa, vagy éppen elfogadható szokása, hobbyja. Azért vagyunk mi emberek, hogy képesek legyünk elfogadni egymás szokásait. Persze van akiét nehezebb, és van akiét könnyebb.

A szokások

Ezek már azt gondolom gyerek korban kialakulnak, legalábbis egy részük, amiktől igen csak nehéz szabadulni. Főleg a berögzültektől. Ha valaki megszokta, hogy ez van, nehezen fogja megszokni hogy mégsem.

Aztán amikor felnövünk, és mondjuk egy közösségi életbe cseppenünk, vagy egy kollégiumba, akkor meg kell tanulnunk alkalmazkodni a másiknak a szokásaihoz, ami igen csak kiborító lehet.

Emlékszem, a kollégiumi éveink során, sokszor mérgelődtünk Margiton, az egyik szobatársunkon. Mint minden kollégiumban, nálunk is rendet kellett tartani, és voltak szoba ellenőrzések is. Hát ő valahogyan igen csak nehezen akart ráállni erre a dologra, és sokat szívtunk miatta. Lepontozták a szobát, vagy éppen hanyag volt, vagy sok egyéb más. Nehezen szokott hozzá, hogy közösségben van, és egymástól függünk.

De egy másik példa, amit nem is igazán tudom, hogy hová sorolhatnánk.  Szintén a kollégiumi éveinkben történt. Minden vasárnap, amikor visszamentünk a suliba, mindenki hozott otthonról valamit. Mindegy volt, hogy csak pár szelet rántott húst, vagy egy két kocka sütit, vagy valami mást, de azt lett a szokás, hogy kitesszük az asztalra, és közösen eszünk belőle. Hatan voltunk egy szobában, elég sokan. Ebből az egyik lány, akit utólag kaptunk, soha nem hozott semmit. Az elején még nem törődtünk vele, mert sajnáltuk, utólag jött, be kell illeszkednie…de aztán rájöttünk, hogy nem így van. Neki nem volt kedve cipelni a kaját otthonról, és így sokkal egyszerűbb volt. Na persze ebből voltak viták, mint minden kamasz koleszos életében.

A hobby

Na ez más azt gondolom, mint a szokás. Ezek úgy jönnek mennek, ahogy az idő telik. Minden időszaknak megvan a maga hobbyja. A kicsiknél még nem igazán beszélhetünk kialakult hobbykról, hiszen őket még mi irányítjuk. Inkább az általános iskola felső osztályában kezdenek kialakulni azok a dolgok, amiket jobban szeretünk, és szívesebben csinálunk. Itt kezdenek a lányok, és a fiúk külön válni, hiszen a fiúk a focizás felé húznak, míg a lányok más labda játék felé, vagy csak a szolidabb dolgokat kedvelik. Azt gondolom,  a kézművesség mindig is nagy kedvenc volt, és talán ez a legidőállóbb is. Kézműveskedés mindig is volt, és lesz is.

A családunk, és a hobbyk

Nekem egy lányom, és egy fiam van. Szerencsés vagyok, ami azt illeti, mert vannak közös szokások, hobbyk, amit mindenki szeret, de persze vannak olyanok is, amiket csak nemre lebontva szeretünk.fishing-797187_640

Családi hobbynak mondanám a horgászatot. Oda ha az időnk engedi, közösen megyünk. Persze, mi csajok annyira nem vagyunk oda a horgászásért, de e közben szuperül lehet napozni, olvasni, vagy éppen semmit nem csinálni, és néha ez is olyan szuper. Ugyanakkor a fiúk nagyon oda vannak érte.

Kimondottan szeretünk sütögetni. Gréti régóta tüsténkedik mellettem a konyhában, és jön, hogy segít. Sportolni is mindenki szeret, persze mindenkinek megvan a saját sportja. Én nagyon szeretek futni. A fiam talán ha jól emlékszem 15 éves volt, amikor úgy döntött, hogy egyik alkalommal eljönne velem. Persze ekkor már focizott, így azért tudott futni, nem volt neki újdonság.

A foci, és a motorok, a motor versenyek a fiúk szenvedélye. Na ha motorverseny van, akkor mi valami csajos programot csinálunk. Havonta, vagy negyed évente rendel a férjem valami motoros újságot, és ha ez megjön, akkor közösen bújják az újdonságokat, vagy éppen az új ruhákat, vagy a bukósisak mérettáblázat dolgait.

De azt gondolom megfelelően toleráljuk egymás dolgait, és ettől vagyunk igazán összetartó család.