Végre elindítottam az álomvállalkozásomat, ahol többek között natúr kozmetikumokat állítok elő és dobok piacra

Régóta foglalkoztatott a lehetőség, hogy  elkezdjek botanikával foglalkozni komolyabb szinten. Kiskorom óta érdekelt a téma, ami talán kissé furcsának tűnhet egy férfitól, de a nagyapám és nagymamám is örökké a kertjükben voltak, ahol rengeteg növény gyógy- és egyéb egészséges hatását tanultam meg tőlük. Kezdettől fogva elkápráztatott az a tudás, amit ők ketten birtokoltak. Ha valóban hiszünk abban a mondásban, miszerint „a tudás hatalom”, akkor bizony ez pontosan az az eset, ami ezt teljes életnagyságban bizonyítja. Az csak egy dolog, hogy már-már triviális módon sosem voltak betegek, de valami egészen különleges volt az az életmód, ahogy ketten a sok év alatt felhalmozott bölcsességgel és tudással felvértezve élték az életüket. Tényleg olyan volt, mintha egy régi indián sámán mutatná be a ritka, féltett titkait.

Szerencsére engem is megtanítottak arra, hogy mi mire jó, ami már kiskoromtól kezdve nagyon sokat segített a személyes egészségem megőrzésében. Aztán ahogy egyre több minden megtanulására voltam képes úgy lettem egyre inkább „betanítva” a kertészkedés részére is. Eleinte ez nem annyira érdekelt, hiszen a nyári negyven fokban vagy épp a téli mínuszokban nem sok kedve van az embernek termést keresni vagy éppen rendezni a növényeket, ám egy idő után ez az örökölt szenvedély igencsak komoly szinten átütötte az ellenállásomat és elkezdtem teljes odaadással és erőbedobással azon dolgozni, hogy lehetőleg ne kelljen csalódniuk bennem ha már ennyire szerették volna, hogy én vigyem tovább mindezt.

Rengeteg kézzel írott könyvet kaptam tőlük például, ami hihetetlenül jól nézett ki amellett, hogy amit tartalmazott egy kisebb vagyont is ért annak, aki az ilyesmit keresi és fogyasztja. Szóval adva volt, hogy én is ezt a pályát szeretném majd követni, de amikor eljött az idő a továbbtanulásra és annak megtervezésére én úgy döntöttem, hogy jobban járok ha először inkább az életemet próbálom meg kiteljesíteni és elmegyek egy egyetemre. Persze ha már így alakult akkor is a kertészmérnöki szak jöhetett csak szóba, ám az ott eltöltött idők egy kis időre másfelé sodortak. Megismerkedtem sok érdekes emberrel és nem szerettem volna rögtön a saját kis botanikus kertem és cégem felépítésével kezdeni. Akkor még jobban vonzott annak a lehetősége, hogy egy kicsit barangolok a világban a barátokkal, haverokkal, ismerősökkel mielőtt belekezdek az igazán stresszes és nehézkes üzleti életbe és karrierbe. Mert ugye hiába is próbálnánk tagadni, de ha az embernek saját cége van az bizony kőkemény üzlet is egyben, függetlenül attól, hogy éppen a szenvedélyét űzheti közben. Így aztán szimplán elmentem egy kertészetbe, ahol jól kerestem, de nyilvánvalóan nem tudtam azt az utat és irányt követni, amit szerettem volna és terveztem eredetileg. Mondjuk ezért nagyon sokáig kárpótolt az, hogy nem kellett mást tennem csak élnem és élveznem az életet.

Aztán egyszer elkezdett foglalkoztatni és furdalni a gondolat, hogy már jó ideje semmit nem tettem meg annak érdekében hogy úgy éljek, ahogy azt magamnak és a nagyszüleimnek is megígértem. Innentől fogva elkezdtem komolyan spórolni és arra gyűjteni, hogy létrehozhassam a saját botanikus kertemet és kertészetemet és végre a régi álmom megvalósításáért tegyek. A cél az volt, hogy a különleges növények termesztése mellett gyógynövényekből készített natúr kozmetikumokat is elő fogok állítani, ezzel több lábon is megpróbálva megmaradni egyszerre, ez volt talán a legjobb ötlet, ami valaha is eszembe juthatott. Szép lassan elkezdődött a tervezési időszak és szerencsére nagyon gyorsan sikerült mindent lefuttatni és fél évvel azután, hogy eszembe jutott a régi ígéretem már készen is álltunk a nyitásra. Eleinte a szüleim segítettek be a munkába, hogy ne kelljen addig alkalmazottakat felvennem, amíg nincs elég stabil háttere a frissen alapított cégnek. Ráadásul nyilvánvalóan nekik is tetszett az ötlet, hogy az ő szüleik hagyatéka is gondozva van ezáltal. Nem mondom, hogy az elmúlt éveket szárnyaló sikernek könyvelném el. Ez egy kemény szakma tud lenni, szerencsére sok a bevételünk és gond nélkül meg is élünk (ráadásul azóta már öt darab alkalmazottat is meg tudok engedni magamnak), de értelemszerűen itt nincs apelláta, az életünket ez teszi ki és irányítja nap mint nap. A szüleim már nem vesznek részt aktívan a dolgokban, hiszen megvannak hozzá a megfelelő emberek, de ha épp nyaralni mennék és kell valaki, aki felügyeli a helyzetet nagylelkűen átvállalják a dolgot arra a pár napra vagy éppen hétre, ez pedig több mint amit kérhetnék tőlük.